Az első jezsuita páter már 1644-ben megjelent Egerben, de a rend letelepítését csak 1687-ben, a törökök kivonulását követően szorgalmazták. Caraffa tábornok és Fischer Mihály szepesi kamarai adminisztrátor jelölte ki a jezsuiták helyét. Először a minoriták mellé, az Eger patak közelébe akarták őket telepíteni, de végül a városfal gyalogos kapujánál lévő török mecsetet és a hozzá csatlakozó, a városfalig húzúdó telkeket kapták meg a jezsuiták. A mecsetet használták templomnak, s a török házakban már 1689-ben megnyitották iskolájukat.
A jezsuita rendtartományi főnök 1692-ben Egerbe jött, hogy az egri jezsuita rektorral együtt meghatározzák a templom, a rendház és az iskola elhelyezését.Nem áll rendelkezésünkre pontos adat arra vonatkozóan, hogy ki készítette a jezsuita templom és rendház terveit. A legújabb feltételezések szerint az egri rektor, Pethő István a szerzője azoknak a terveknek, amelyeket Rómában hagytak jóvá és 1700 júniusában érkeztek vissza Egerbe.
A terület előkészítése már 1699-ben elkezdődött, de csak az engedélyezett tervek birtokában került sor 1700. július 31-én a templom és rendház alapkövének elhelyezésére. A rendház nagy lendülettel meginduló építkezése a Rákóczi szabadságharc kurucainak megjelenésével, majd a város elfoglalásával 1703-1705 között megtorpant, 1707. május 11-én a jezsuitáknak el kellett hagyni a várost. 1710-ben térhettek vissza a városba, a rendház építése 1713-tól folytatódott, de lassan haladt. 1727-ben Johannes Battista Carlone a püspök építésze vette át az építkezés irányítását, s a rendház 1727-ben elkészült.
A templomnak 1700-ban tették le az alapkövét, de építéséhez csak 1731-ben kezdtek hozzá. Mind ez ideig az átalakított török mecset volt a templomuk. A kanonokok és Almásy János földbirtokos által dott adományok elősegítették az építkezés gyorsabb haladását. 1732-ben beboltozták a szentélyt és 1734-ben átköltöztek a mecsetből az új templomba, amely már használható volt. 1736-ban befejezték a tetőt, beboltozták a hajót. 1737-ben elkészült az orgonakarzat, a templom kőpadozata, és megkezdték a torony építését. Felállították a Szent Kereszt-mellékoltárt. 1740-re mindkét torony elkészült, 1743-ban a díszes előcsarnok is felépült, 1742-44 között további négy mellékoltárt helyeztek el az oldalkápolnákba.
A jezsuiták nem sokáig élvezhették díszes templomukat, mert 1773-ban a rendet feloszlatták. A templom és rendház a pásztói cisztercita rend tulajdona lett, majd 1787-ben a ciszterci rendet is megszüntették. Átmenetileg a gimnázium igazgatója gondoskodott a templomról. 1800-ban a templom leégett és súlyosan megrongálódott, a tetőzet és a toronysisak elpusztult. 1802-ben a ciszterciták visszakapták a templomot és a többi épületet, amelyet rendbehoztak, de az 1827. évi nagy tűzvész újból nagy károkat okozott.
1831-ben használhatóvá vált a templom: Lieb Antal egri festő új falképeket festett a boltozatokra, amelyek szintén nem voltak hosszú életűek, mert az 1835-ös és 1841-es földrengés során megsérültek. Az 1888-as nagy felújításkor, új mennyezetképek és dekoratív festés készült. Az 1925-ös földrengés után 1936-ban Korény József egri festő javította a templom belső díszítőfestését. A templomot 1968-69-ben állították helyre.
)
)
)
)
